Parastudio
A CSAPATRÓL
LISZKAI TAMÁS, performer, tréner, rendező; 1976-ban született Békéscsabán. Tanulmányait Szegeden, Budapesten és Rómában végezte. Doktori disszertációját 2010-ben védte meg ’liturgikus antropológia’ témakörben. 2011 óta tanít a szegedi Gál Ferenc Egyetemen Liturgikát, Ritológiát, Retorikát és Homiletikát. 2004-től Punk Máriával közösen alapítványi projektként létrehozta a Paraliturgikus Kutatások Műhelyét, melynek keretében kortárs misztériumjátékokat dolgoztak ki Fabulák címen, továbbá színészpedagógiai tréningeket szerveztek Szegeden és Budapesten. 2014-ben váltak önállóvá Parastudio – Paraliturgikus és Rituálpedagógiai Egyesület néven. Az egyesület megalakulása óta titkára és projektvezetője, 2021-től elnöke. Színházi workshopokat végzett - többek között - Wrocławban, a Grotowski Institute szervezésében Rena Mireckánál és Zygmunt Moliknál, a Teatr Laboratorium egykori színészeinél; Przemysław Błaszczaknál, a Teatr Zar színész-trénerénél; Párizsban, a Compagnie Les Toupies szervezésében; Modenában Mario Biagininél, a Workcenter of Jerzy Grotowski and Thomas Richards művészeti igazgatójánál és projektvezetőjénél; és Jorge Parente-nál, a Voice and Body Worksession trénerénél (Zygmunt Molik workshopjának örökösénél), Wrocławban és Lisszabonban. Ideogrammák címmel kialakított saját színházi workshopját Jorge Parente ellenőrizte és hitelesítette Párizsban, 2017-ben. 2005 óta tart színészpedagógiai workshopokat a Paraliturgikus Kutatások Műhelye (utóbb Parastudio) szervezésében, 2011-ben és 2012-ben a Thealter – Alternatív Színházi Fesztivállal együttműködésben. 2010 óta a wrocławi Grotowski Institute Open Research University elnevezésű programjának kutatója.
SZIGETI BÁLINT Szabadbölcsészet BA ELTE. Érdeklődése középpontjában a kijelölt terek anyagisága és a rituális tudatállapot áll. Így fordult Grotowski és a laboratóriumi színházi működés felé és dolgozik benne évek óta. Egyetemi évei alatt a Eltén létrehozott egy kutatócsoportot és azóta is velük együtt dolgozik, Júniusban mutatták be első előadásukat Égnehéz címmel. Dolgozott együtt Sardar Tagirovsky-val, Liszkai Tamással és Rideg Zsófiával, valamint a Kelet-Nyugati Alkotóműhellyel, aminek jelenleg is aktív tagja. 2021 telén Lengyelországban első kézből tanulmányozhatta Jerzy Grotowski módszereit, a wroclawi Grotowski Intézetben egy rezidencia program keretében, mentora Jaroslaw Fret, az intézet igazgatójának a támogatásával. A Wroclawban tapasztalt színházi működés megerősítette benne a felhalmozott tudásanyag terjesztésének fontosságát a hazai közegben.
SZÉKHELYI DÁNIEL Színész és színészpedagógus; 1991-ben született Budapesten.
A szegedi bölcsészkar elvégzése után, ahol több, az egyetemi élethez köthető színházi kezdeményezésben dolgozott, tanulmányait a Színház- és Filmművészeti Egyetemen folytatta, prózai színházrendező szakon. Figyelme a rituális színházi formák felé fordult, így került a Parastudioba, Liszkai Tamás színházi laboratóriumába, ahol találkozott Zygmunt Molik és Jerzy Grotowski szemléletével. Ezirányú tanulmányait a lengyelországi Wrocław-ban mélyítette Jorge Parente-tal, akivel többször dolgoztak együtt a mester nemzetközi csapatában, Portugáliában. Évekig tevékenykedett Sardar Tagirovsky mellett, hazai és külföldi színházakban egyaránt.
Magyarországon Szigeti Bálinttal indították el laborcsoportjukat, ahol Mihail Csehov, Molik és Grotowksi módszereit továbbgondolva folytatják színészpedagógiai kutatásaikat.
2022-ben abszolvált a Károli Gáspár Református Egyetem színháztudományi mesterszakán.
Színészmesterséget tanít a K30-ban, Erzsébetváros művészeti szakgimnáziumában. Emellett színészeknek és színházon kívüli csoportoknak tart csapatkohéziós tréningeket.
Színészként a Parastudio mellett a Kelet-Nyugati Alkotóműhely társulatának is oszlopos tagja, valamint játszik a frissen megalakult Epic Theater Company-ben.
"Számomra a színház a figyelem tere. Gyerekkorom óta lebilincsel ennek a térnek a sűrűsége, hatóereje. Azt gondolom, hogy ez a gyökeresen analóg tér lehet a túlélés kulcsa ebben az elidegenedett digitális apokalipszisben."
HORVÁTH FRUZSINA tizenéves kora óta foglalkozik színházzal. Figyelme a kezdetektől fogva a színésztréningek és a most fizikai színház néven emlegetett előadás-létrehozás felé fordult.
Részt vett a legendás Petőfi Rock 1987-es veszprémi felújításában, ezen folyamat során találkozott Paál Istvánnal, aki alapvetően határozta meg a színházhoz való viszonyát. A későbbi közös munka során fordul érdeklődése Grotowski módszere felé. A 90-es évek közepétől a színpadi munkát kicsit háttérbe szorította a tanítás. Ekkor kezdődött az az organikus hanggal kísérletező munkafolyamat, amely a mai napig tart. Mind drámatanárként, mind beszédtanárként keresi azokat a metódusokat, amelyekkel a hang nemcsak visszaállítható eredeti rezgésterjedelmébe, de a megtanult tudatos irányítás által komoly eredményeket képes elérni mindennapi beszédhelyzetekben és életvezetésben is.
A Parastudio Paraliturgikus és Rituálpedagógiai Egyesület tagja, jelenleg a Tan Kapuja Buddhista Főiskola hallgatója. Együtt dolgozik Sardar Tagirovsky-val és tagja a Budapesti Anarchista Színháznak.
A PARASTUDIO Egyesület egy olyan formáció, mely Jerzy Grotowski lengyel színházi rendező parateátrális (színházon kívüli színház) kísérletei nyomán hoz létre workshopokat, előadásokat és térkísérleteket. Grotowski koncepcióját az UNESCO a világörökség részének nyilvánította, mégis kevesen ismerik Magyarországon.
Egyesületünk célja szélesebb körben is ismertté tenni a grotowskiánus szemléletmódot a kortárs, hazai valamint nemzetközi művészeti és nevelési fórumokon.
Egyesületünk tevékenysége az alabbiakra terjed ki:
-színész workshopok, pedagógus és felnőttképzési tanfolyamok tartása
-előadások létrehozása
-nemzetközi kapcsolatok kiépítése más grotowskiánus csoportokkal
-releváns szöveganyagok archiválása, fordítása, publikálása.
Az egyesület célkitűzését elsősorban a ’performer’ mint rituális játékos személy nyelvének keresése, a lehetséges „színészi” nyelv objektív jelentőségű elemeinek kutatása és begyakorlása, kapcsolatokba illesztése, valamint a test és a hang rituális alkalmazásának lehetőségei képezik a primordiális szimbólumokkal és a kortárs-posztmodern európai paradigmákkal való viszony szerint, ahol a test-nyelv személyesen megtalált elemeinek segítségével bárki résztvevőként kapcsolódhat be egy „rituális eseménybe”, s meghaladva a passzivitás kultúráját egy aktív, egyszerre rituális és teátrális kultúrának teremtő erejévé válhat.